Bazdmegdemokrácia




Roppant érdekes szóval szórakoztattam magam az elébb: bázisdemokrácia. Bevallom, az elején valami olyasmire gondoltam, hogy a demokrácia alapjaihoz térnek vissza az ezt képviselők, azaz jobban kiteljesítik, feltöltik, értelemmel pakolják tele a már kiüresedett parlamenti képviseletet, aztán kiderült, hogy nem. Azazhogy de. Vagyis mégsem. De azért mégis. Zavaros? Meghiszem azt, ugyanis gyakorlatilag azt fuvolázzák füleinkbe a bázisdemokraták, hogy mindenről a közösségnek kell döntenie és ezt a megfelelő irgumburgummal keresztül is kell vinnie, kerüljön elé akármilyen hatalom is. Szóval akkor parlament, meg egyébb csicsásságok? Nem kell. Törvényszék és börtön? Avitt, ócska cucc – nem kell. Ami kell, az a bázisdemokrácia, hogy az utca egyik fele pirosra, a másik kékre fesse házait – na igen, ez korszakalkotó ötlet. Csak az a baj, kedves bázisdemokraták, hogy ezt már egyszer kipróbálták, méghozzá nem is annyira távol (sem időben, sem földrajzban) és valahogy nem műkődött. Valamikor a 30-as évek végén jutott eszében több agyalágyultnak, hogy ők aztán valóságba ültetik a megaszabadság elvét és ezentúl nem lesz sem király, sem parlament, sem ócska papok, sem oktatás, sem tudomány (ugyebár ez is kirekesztő az analfabétákkal szemben) és akkora virágzást hoznak a Pireneus félszigetre, hogy sejehaj. A következményeket tudjuk: megjelentek a komisszárok, az arénákban (szó szerint) apácákat koncoltak fel és habár be akarták szüntetni a pénzt, hamar rájöttek, hogy a cserekereskedelem nem kifejezetten műkődőképes. Igaz, akkor anarchizmusnak nevezték ezt az ideológiát. Na de most huppé és oké lesz minden! Lecseréljük a megnevezést és avitt mosdatlansággal (mert persze a mosdást is bázisalapon köll majd megszavazni) höbörgünk bele a világ szemébe, hogy szabacságot mindenkinek – elvégre ezt szavazta meg az utca, a körzet, a lakás. Igaz, addig tart ez a bázisizé, amig bele nem csöppennek a neohatvannyolcasok a törvényhozásba. Mert akkor megváltoznak. „Megfontoltabbak” lesznek és már nem a kisferencutca ¾ lakóinak azon kérdését képviselik, hogy legyen ingyen rezsi, hanem az addig általuk utált különféle bizottsági helyek elnökségi helyeiről, no meg juttatásukról folytatnak késhegyre menő vitákat. Esetleg korszakalkotásként sokfelé válnak, de ugyanabban a frakcióban teljesítik ki kisérdekű feladatukat: a meggazdagodást. Ja és persze: megszüntetik a helyesirasi szabályokat...Ennél fontosabb nincs is.