Bűn és amatőrizmus

Amikor még régebb hallottam – olvastam a hajcihőt a Biszku Béla (azaz a Bűn és büntetlenség) film során, azt hittem, hogy végre valami igazán tökönrugós valamit fogok látni, főleg azután, hogy „Béla bácsi” rokonai személyiségi jogokra hivatkozva a film betiltását követeltét. Nos, most, amikor túl vagyok az egy órás kínlódáson (igenn, sajna nem szolgált örömömre a film), hát...valami furcsa érzések kínoznak. Furcsák, mivel sem kielégülést, sem haragot, sem sajnálatot, sem semmit sem érzek az egész produkció kapcsán. Abban még talán találnék valami fineszeséget, hogy a két rendező „átvágta” a volt belügyért és úgymond hamis indokkal készített vele interjút, de ahogyan a két fiatal filmes viselkedett, pontosabban hátrált meg és került padlóra a Biszku Bélával való konfrontációban, arra csak egyetlen szó akad: szánalmas. Illetve még egy: amatőr. Talán még egy: felkészűletlen.
És itt van a legnagyobb hiba, ami nézhetetlenné teszi a filmet. Ha egy rendező nem rendelkezik a megfelelő tárgyi tudással, hát üsse kő, még elnézné az ember neki, ha azonban hebeg – habog és folyton belesétál az alany állította csapdákba, akkor azonban sürgösen gondolkoznia kell(ene) egy pályaválasztási tanácsadóval való konzultációra. Valamikor régebb olvasgattam egy volt népbíró könyvét (Bernáth Zoltán: Justitia tudathasadása), melyben a szerző egy társa Bárdossy tárgyalása után azt jegyzi meg, hogy őneki fogalma sincs arról, hogy ki vol Bárdossy, de az tény, hogy kihallgatásán felmosta a padlót az összes népügyészekkel és népbírákkal. Nos, valami ilyesmi történt jelen filmünkben is, azzal a különbséggel hogy most nem egy kiváló politikus, hanem egy pár elemis és polgáris (a politikai főiskolát nincs amiért számításba venni) politrukk mosta fel a padlót két fiatal filmessel. Ha ugyanis, ha valaki (legyen mégolyan fiatal is) nem tud válaszolni a „mi a forradalom?” kérdésre, az jó ha beiratkozik egy középiskolai történelem tanfolyamra, illetve, ha Biszku azon csapdájára, hogy összemosson jogi eszközöket a politikai eszközökkel csak annyit tud habogni, hogy „de hát százezer embert ítéltek el!”, akkor már tényleg keveset lehet ehhez hozzátenni. Különben ez a „hányembertöltekmeg/ítéltekel?” árnyékbokszolást „tetszett” a legjobban, ugyanis a tisztelt alkotópár nem elég, hogy beleesett egy mennyiségi szájkaratéba, arra már nem futott a kérdezési tudományukból, hogy feltegyék azt a magát értedődő kérdést, hogy ha ez a megtorlás volt a legnagyobb, akkor miért nincs arányban az elpusztult áldozatok (értsd: ávósok, pártemberek) száma a kivégzetekével. Ugyanis tudomásom szerint 1848 – 49 – ben több császári harapott a fűbe mint az a feltételezett 3000 1956 – ban, hogy a 2 – ik világháború orosz áldozatairól ne is beszéljünk.

Azonban azt végképp nem értem, hogy miért akarták letiltani Biszku hozzátartozói a filmet. Ha az alkotók kérték volna, azt még megérteném...