Ponta
Bushul
Mikor
2009-ban végett ért a Bush éra, álmodni sem mertem volna, hogy megtörténhet még
egy olyan hanyag, nemtörödöm „akció” melyet ez a szellemi véglény követett el a
híres 9/11 eset kapcsán, mikoris a második repülőgép becsapódása után a fentnevezett
tovább mesélt az iskolásoknak floridai látogatásán és nem reagált személyi
főnőkének fülbesúgására, hogy „hát, izé...elnökúr, megtámadtak”. Persze, azóta
sok víz lefolyt a Potomac folyón és tudjuk (illetve sejtjük), hogy valami hátsó
tervek is forogtak a háttérben, tehát lehet, hogy nagyon is jól kiszámított
akcióval álltunk szemben. Akkor. Most azonban bármennyi szennyezett folyadék
ömlött is le azóta az Olton, az Argeşen, vagy a Dîmboviţán, nem hinném hogy a
nagyromán xerox, oltyán lakótársaink (hiszen testvérnek mégsem nevezhetjük
őket) piciny Titulescuja akkora kombinatórikába fogott a vasárnapi montenegrói
közúti baleset után, hogy jópár óra szükségeltetett a hír tudomásulvételéhez és
aztán a bátor intézkedések kiadásához. Persze, lehet mentegetni őkelmét, hogy a
sár nem az övé, hanem külügyéréé, de az sem változtat túl sokat a helyzeten,
lévén, hogy a „hasonló hasonlónak örül” elv alapján mégis ez a korszakalkotó
jogász választotta ki azt a lángeszet, ki Románia ügyes-bajos dolgait
képviselni fogja szerte a nagyvilágban. Az pedig már csak apró nüansz, amolyan
cseppben a tenger, hogy ippeg kosarazott a kormányfő és ezért többórás
késéssel, bizonyára a zuhanyozás után kapta fel okostelefonját (hogy miért
minél butább a tulaj, annál okosabb a telefonja – ezt máig sem értem) és
blogbejegyzése után nézte meg a vezető híreket a nagyvilágból. Minthogy az is
megérne egy misét (bizonyára dolgozik ezen is egy ima- és válságstáb), hogy a
külügy honlapján bizonyára az olyan hiperfontos közlendők, mint a helyi
sportesemények eredményei szorították ki azt az aprócska, mínuszos hírt, hogy
egy nem olyan távoli országban életét vesztette közel 20 ember és további
majdnem ennyi megsebesült, a továbbiakról pedig semmit sem tudni, lévén
fenenehéz ebben az informatizált korban embereket azonosítani. Természetesen,
balkániához meltón másnap aztán gőzerővel indult be a válságstáb: maga a
külügyminiszter, Titus Corlaţean indult el helyszínlelni, miután maga Mircea
Duşa hadügyminiszter töltött tele a két kis kezével két katonai szállítórepülőt
megfelelő üzemanyaggal és a könnyzacskók megfelelő karbantartása végett gyásznap
rendeltetett el június 26-ra országszerte. Csak egy apró baj adódott: senki se
tudja, hol fognak leszállni viszaútukban a sebesülteket és halottakat szállitó
repülők. De hát mindenre senki se gondolhat, nem?
