2013. január 18., péntek





                                                         M & M


Persze, lehetne M & K, vagy M & B, esetleg M & V, de amiért mégis az idióta reklámairól elhíresűlt édesség címére tettem le a voksot, az, hogy a szerdai Mszp – Rmdsz találkozó is pont olyan az említett cukorka: külföldön készűlt, rengeteg E-t tartalmaz (tehát káros az egészségre) és a globalizmus egyik zászlóshajójának lehet tekinteni. Illetve még egy közös jellmező: ha érdekei(k) úgy kívánják, szemrebbenés nélkűl vált reklám (esetünkben: választási) stratégiát. Hiszen akárhogyis nézzük, az egyik M siralmas leszereplésének az oka az volt, hogy, nem bírta fejébe venni, hogy bár véges az emberi emlékezet, azért olyasmire nagyon jó emlékszik, ha segítő kéz helyett véres kést emelgetnek az orra előtt. Éppen ezért a másik M-nek is lesz baja elég, ugyanis ezentúl nem lesz elegendő a megfelelően elegáns kalapot feltenni, mint egy félresikerült Lee van Cleef és annak a karimája alól titkolni a tekintetet, mivel az egyre fogyó népszerűségnek nem ez a lesz a megfelelő orvossága. Minthogy arra se lészen elegendő garancia, hogy ha a közeljövőben ismét M & M találkozót szerveznek és neadjisten nem Kolozsváron, hanem Székelyföldön kívánják ezt megejteni, akkor nem lesz elég az az 1-2 rendőr a két cukorka megvédésére. Persze, ellehet mismásolni a dolgot, le lehet sajnálni a népet, pontosabban annak kevésbé „progressziv” szárnyát, megkoronázva ezt egy jó kis fideszezéssel, de attól a tény tény marad: azzal a húzással, hogy Kolozsvárra invitáltatta magát az Mszp-s parkettördöge, nemhogy magának nem tett jót, hanem stratégiai szövetségésének is beküldött egy (hogy stílusos legyek) balhorgot. Ugyanez igaz a tulipánmintások esetében is: kissé nehéz lesz az összetartozást mantrázni és az egységbenazerőt szavalgatni, vagy autonómiázni ha nemcsak a gúnyhatáron belűl kokettálnak magyarellenes pártokkal, hanem az anyaországból is egy olyat invitálnak hozzájuk. Olyan apróságot pedig már nem is érdemes figyelembe venni, hogy meghívónélküli meghívó volt szükséges a nyilvános(!) közös fórumra való bejutáshoz, mert ezzel az örkényi abszurd kereteit kellene feszegetni és a szépirodalom berkein belül bizonyára járatosabb nálam az Rmdsz jelenlegi, illetve volt vezére, tekintettel arra, hogy ez utóbbi feltalálta a nemlétező versek honoráriumának megszerzési módját is. (A szavazatnélküli szavazókét még nem, de vegyük figyelembe, hogy fejlődőképes a tulipános retyerutya.) Apropó fórum: túl sokat nem tudott meg erről sorsdöntő eseményről a nagyérdemű közönség. Jó, persze, volt bocsánatkérés, meg hamu a fejre és istenbizony megígérte Avasi Szent Ferenc utóda, hogy ezentúl új alapokra helyezik a nemzetstratégiát (mintha lehetne a semmit bármire is helyezni), de a még a szokásos panelek is mintha kisebb mértékben jelentek volna meg úgy az „odakinti”, mint az „idebenti” pártsajtóban, minthogy az Rmdsz gigantikus munkájáról se számolt be illően egyetlen kulturkampffal megbízott újságíró se. Vajon ők is meghívójukat keresgélték?