Avasi Szent Ferenc
A legújabb szerzetesrend megalapítója már kisgyerekkorában megismerte a reakciós-katolikus ármánykodást, ugyanis éppen az egyház államfője nevét viselő városban látván meg a napvilágot predesztinálódott a kiszvagyon, a kádkő és rendőrattak büszke triumvirátusának védelmére. Gyerekkora sanyarúan telt. Dacára, hogy leendő szerzetestársai uralták a rendszert, szűkebb környezete csúfolta, lenézte. Ezért, fennsőbbségét érzekelve, különféle kísérleteket kezdett, például heavy metal zenére néptánclépéseket lejtett, illetve őmaga is segédkezett egy zenekarnál technikusi minőségben. Miután tehetségét nem értették meg, önszántából otthagyta a laikusok tömegét és világmegváltásba fogott, néha még kemény teológia vitákba is bocsájtkozott – egyik leghíresebb axiómája az istenléthez köthető, melyet „Függönyteorémának” is neveznek és röviden úgy lehet összefoglalni, hogy ha létezik Isten, akkor le kell esnie a függönyrámának. (Kísérleteiről és teorémájáról bővebben a Reform 2005 július 15-i 28-29-i összevont számában olvashatnak az érdeklődők)
Mivel egy ilyen fároszi képességű ember kizárólag a népért és a népből él, ezért korán politikusi pályára adta a fejét. Természetesen ehhez különféle próbákat kellett kiálljon és mint a mesebeli királyfi, hármas, házasságnak nevezett próbatétel után elnyerhette a bolgár királykisasszony kegyeit valamint annak Apró palotáját. Ezután küzdelmes élete kissé megnyugodott, ám mivel lelkében, mint az úttörők zászlajában, lobogott a pozitív gondolkodás, annak minden népjobbító hozadékával együtt, szétosztotta vagyonát megbízható hívei között, csupán annyit kérve, hogy néha – néha engedjék meg neki, hogy játszhasson a kincseskamra kulcsával. Természetesen egy ilyen nagy ember nem elégedhet meg csupán ennyivel, ezért, látván az ország sanyarú helyzetét, félredobta teológiai munkáit, többet nem bérmálkozott és odaszegődött egy jószándékú szuperkém mellé, hogy kirántsa az országot az idő vasfogából, hova a retrogád, antiszemét és hortifasiszta Orbán dobta bele, hogy taposson rajta. Szegődését siker koronázta, a szuperkém rántott a vasfogon és szétosztotta az ország pénzét a lelkes üdvözöltek között, ám annyira elhatalmasodott rajta a mesterségéből adódott ártalom, hogy egyik szövetségesét korrupcióval vádolván lemondásra kényszeredett. Ekkor jött el a pápai lovag ideje, ugyanis a szövetséges most őt kérte fel, adván néki szabadságát és demokráciáját, hogy ezentúl ő legyen az országépítő. Mivel a legyőzött ellenség tovább áskálódott, hősünknek egyre több és kellemetlenebb feladat jutott, melyeket, tehetségéből brilliánsan megoldott. Egyik ilyen volt az úgynevezett kaputörvény, melyet azért hozott, hogy megvédje országát a határon túl ácsingózó 23 millió koldustól, kik csak arra vártak, hogy leharapják ezt a tejjel – mézzel folyó Kánaánt, melyet véres veritékkel ő szántott fel. Megpróbáltatásai azonban nem értek végett, mivel a sötétben bujkáló ellenforradalmárok egy szenvedélyes époszát megszerezvén, kirobbantották az ellenforradalmat és szendviccsekben, meg tejesüvegekben, csecsemőknek álcázott nindzsák próbálkoztak a 3-ik köztársaság megdöntésével. Szerencsére, sikerült lebeszélnie az ellenzőket erről a próbálkozásról, kik annyira feldühödtek, hogy egy ünnepen irracionális módon fejjel nekirohantak a köztársaságot védelmező fekete seregnek, majd ezt követően aggresszióval vádolták meg a kormányt vezetőket. Hiába, hálátlan az emberi lélek, nem veszi észre a gondoskodást, pedig még füstfelhőket és lovasparádékat is igénybe vett a köztársaság hős védelmezője, hogy ezzel emelje az október 23-i emléknap fennségét, minthogy azt is figyelmen kívűl hagyták, hogy külön kormányzati jósdát állított fel, ezzel csökkentve azt a transzcendentális veszélyt, melyet a gonosz ellenzék követett el vihar formájában egy augusztus 20-i ünnepségen.
Beleunván az ellene indított hajszába, ez a jótét lélek végül lemondott, átadván a kormányrudat egyik hívének, aki azonban szintén nem tudta sikeresen védelmezni az eszméket, így 2010-ben a választáson ismét felülkerekedett az ellenség és rövidesen hajtóvadászatot intézet a leendő szerzetesrend alapítója ellen. Sajnos, sokan elpároltak tőle, ezért kénytelen volt egy Demokratikus Koaliciót létrehozni, hogy ezzel is növelje biztonságát, majd egy rövid, alig háromnapos meditálás után, a miskolci Avas lakótelepen megvilágosodott, elnyervén így az Avasi Szent Ferenc nevet. Szerencsére, két krónikása mindeddig kitartván mellette, sorra veri vissza a nemtelen támadásokat, ehhez szerencsére a művelt és felvilágosodott nyugat is mellette van, ki nem feledte el, mennyivel tartoznak ennek a nagy embernek. És a tartozás szent.
A legújabb szerzetesrend megalapítója már kisgyerekkorában megismerte a reakciós-katolikus ármánykodást, ugyanis éppen az egyház államfője nevét viselő városban látván meg a napvilágot predesztinálódott a kiszvagyon, a kádkő és rendőrattak büszke triumvirátusának védelmére. Gyerekkora sanyarúan telt. Dacára, hogy leendő szerzetestársai uralták a rendszert, szűkebb környezete csúfolta, lenézte. Ezért, fennsőbbségét érzekelve, különféle kísérleteket kezdett, például heavy metal zenére néptánclépéseket lejtett, illetve őmaga is segédkezett egy zenekarnál technikusi minőségben. Miután tehetségét nem értették meg, önszántából otthagyta a laikusok tömegét és világmegváltásba fogott, néha még kemény teológia vitákba is bocsájtkozott – egyik leghíresebb axiómája az istenléthez köthető, melyet „Függönyteorémának” is neveznek és röviden úgy lehet összefoglalni, hogy ha létezik Isten, akkor le kell esnie a függönyrámának. (Kísérleteiről és teorémájáról bővebben a Reform 2005 július 15-i 28-29-i összevont számában olvashatnak az érdeklődők)
Mivel egy ilyen fároszi képességű ember kizárólag a népért és a népből él, ezért korán politikusi pályára adta a fejét. Természetesen ehhez különféle próbákat kellett kiálljon és mint a mesebeli királyfi, hármas, házasságnak nevezett próbatétel után elnyerhette a bolgár királykisasszony kegyeit valamint annak Apró palotáját. Ezután küzdelmes élete kissé megnyugodott, ám mivel lelkében, mint az úttörők zászlajában, lobogott a pozitív gondolkodás, annak minden népjobbító hozadékával együtt, szétosztotta vagyonát megbízható hívei között, csupán annyit kérve, hogy néha – néha engedjék meg neki, hogy játszhasson a kincseskamra kulcsával. Természetesen egy ilyen nagy ember nem elégedhet meg csupán ennyivel, ezért, látván az ország sanyarú helyzetét, félredobta teológiai munkáit, többet nem bérmálkozott és odaszegődött egy jószándékú szuperkém mellé, hogy kirántsa az országot az idő vasfogából, hova a retrogád, antiszemét és hortifasiszta Orbán dobta bele, hogy taposson rajta. Szegődését siker koronázta, a szuperkém rántott a vasfogon és szétosztotta az ország pénzét a lelkes üdvözöltek között, ám annyira elhatalmasodott rajta a mesterségéből adódott ártalom, hogy egyik szövetségesét korrupcióval vádolván lemondásra kényszeredett. Ekkor jött el a pápai lovag ideje, ugyanis a szövetséges most őt kérte fel, adván néki szabadságát és demokráciáját, hogy ezentúl ő legyen az országépítő. Mivel a legyőzött ellenség tovább áskálódott, hősünknek egyre több és kellemetlenebb feladat jutott, melyeket, tehetségéből brilliánsan megoldott. Egyik ilyen volt az úgynevezett kaputörvény, melyet azért hozott, hogy megvédje országát a határon túl ácsingózó 23 millió koldustól, kik csak arra vártak, hogy leharapják ezt a tejjel – mézzel folyó Kánaánt, melyet véres veritékkel ő szántott fel. Megpróbáltatásai azonban nem értek végett, mivel a sötétben bujkáló ellenforradalmárok egy szenvedélyes époszát megszerezvén, kirobbantották az ellenforradalmat és szendviccsekben, meg tejesüvegekben, csecsemőknek álcázott nindzsák próbálkoztak a 3-ik köztársaság megdöntésével. Szerencsére, sikerült lebeszélnie az ellenzőket erről a próbálkozásról, kik annyira feldühödtek, hogy egy ünnepen irracionális módon fejjel nekirohantak a köztársaságot védelmező fekete seregnek, majd ezt követően aggresszióval vádolták meg a kormányt vezetőket. Hiába, hálátlan az emberi lélek, nem veszi észre a gondoskodást, pedig még füstfelhőket és lovasparádékat is igénybe vett a köztársaság hős védelmezője, hogy ezzel emelje az október 23-i emléknap fennségét, minthogy azt is figyelmen kívűl hagyták, hogy külön kormányzati jósdát állított fel, ezzel csökkentve azt a transzcendentális veszélyt, melyet a gonosz ellenzék követett el vihar formájában egy augusztus 20-i ünnepségen.
Beleunván az ellene indított hajszába, ez a jótét lélek végül lemondott, átadván a kormányrudat egyik hívének, aki azonban szintén nem tudta sikeresen védelmezni az eszméket, így 2010-ben a választáson ismét felülkerekedett az ellenség és rövidesen hajtóvadászatot intézet a leendő szerzetesrend alapítója ellen. Sajnos, sokan elpároltak tőle, ezért kénytelen volt egy Demokratikus Koaliciót létrehozni, hogy ezzel is növelje biztonságát, majd egy rövid, alig háromnapos meditálás után, a miskolci Avas lakótelepen megvilágosodott, elnyervén így az Avasi Szent Ferenc nevet. Szerencsére, két krónikása mindeddig kitartván mellette, sorra veri vissza a nemtelen támadásokat, ehhez szerencsére a művelt és felvilágosodott nyugat is mellette van, ki nem feledte el, mennyivel tartoznak ennek a nagy embernek. És a tartozás szent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése