A barackosban
Van, amin még a mai napokon is az embernek a fia megdöbben. Nem, nem fejbelövésekre, pár tonna bombára, vagy olyan ínyencségekre gondolok, hogy a hős ámerikai tengerészgyalogos megint a földdel tette egyenlővé egy afgán falut. Főleg ez utóbbi nem „ér” sok karakter pocsékolást, a drága jó felszabadítók úgymond nap – nap után megteszik ezt a kötelező lelkigyakorlatot, ami érthető is frusztrált lelküktől, hiszen mégis sértő a kőszáli sas fiainak, hogy se lopakodókkal, se kémrepülőkkel nem képesek egy szakállas – turbános had gerilláin túltenni.
Nem, a sokkal szebb, ezután következik. Bár, azért elöljáróban feltennék egy kérdést: mit szólt volna a közvélemény (ugyanis erre van alapozva az egészt Barack-os legenda), ha anno 1945-ben egy Henrich Himmler nevű úriembert Béke Nobeldíjra emeltek volna, hisz az illető is elengedett pár ezer zsidót különféle koncentrációs kényszerszabadságoló helyekről. Nem erőssen lelt volna támogatóra az ötlet, nemde? De most láss csodát, drága világ: egy legalább olyan aljas és háborút folytató világhatalom guruja az emberek közti együttműkődés ösztönzéséért (ez utóbbi szó nagyon tetszik nekem), na meg a nemzetközi diplomácia terén elért sikerekért és természetesen a közel – keleti békefolyamat újraindításáért nyerte el ezt a mindinkább inflálódó díjat. Persze, a guantanamói cserkészparadicsom attól műkődik (az nem bezárást jelent, ha egy – két résztvevőjét bizonyos csatlós orszogákba teleportálják), Afganisztában is ropognak még a fegyverek és Izrael se arról kerül a világsajtó címlapjaira, hogy kivonul Gázából.
Na de kéremszépem, újraindult a békefolyamat. Műkődnek együtt serényen (M 16-osokkal az oldalukban) a világ államai és közeleg a paradicsom, hát nem ezen kéne örülni? Nem tudom, észrevették, Usrael jelenlegi látható helytartója csupa feltételes cselekedetért kapta a plecsnit. Ösztönzött valamit, beindított egy másikat (persze, szigorúan Irgun leszármazott tanácsadója figyelő szemei alatt), de hát ez olyasmi mint a meteorológia: vagy bejön, vagy nem. (Bár azért lehet némivel pontosabb az utóbbinál: az néha bejön).
De most lesz egy új plecsnis, akihez még jobban kell dörgölőzni, ellenkező esetben olyan béke kerekedik reánk, hogy attól Isten óvjon. Hm. Lehet mégis tudnak valamit abban az elfuserált lelkű országban. Mármint a tanácsadók, persze.
Van, amin még a mai napokon is az embernek a fia megdöbben. Nem, nem fejbelövésekre, pár tonna bombára, vagy olyan ínyencségekre gondolok, hogy a hős ámerikai tengerészgyalogos megint a földdel tette egyenlővé egy afgán falut. Főleg ez utóbbi nem „ér” sok karakter pocsékolást, a drága jó felszabadítók úgymond nap – nap után megteszik ezt a kötelező lelkigyakorlatot, ami érthető is frusztrált lelküktől, hiszen mégis sértő a kőszáli sas fiainak, hogy se lopakodókkal, se kémrepülőkkel nem képesek egy szakállas – turbános had gerilláin túltenni.
Nem, a sokkal szebb, ezután következik. Bár, azért elöljáróban feltennék egy kérdést: mit szólt volna a közvélemény (ugyanis erre van alapozva az egészt Barack-os legenda), ha anno 1945-ben egy Henrich Himmler nevű úriembert Béke Nobeldíjra emeltek volna, hisz az illető is elengedett pár ezer zsidót különféle koncentrációs kényszerszabadságoló helyekről. Nem erőssen lelt volna támogatóra az ötlet, nemde? De most láss csodát, drága világ: egy legalább olyan aljas és háborút folytató világhatalom guruja az emberek közti együttműkődés ösztönzéséért (ez utóbbi szó nagyon tetszik nekem), na meg a nemzetközi diplomácia terén elért sikerekért és természetesen a közel – keleti békefolyamat újraindításáért nyerte el ezt a mindinkább inflálódó díjat. Persze, a guantanamói cserkészparadicsom attól műkődik (az nem bezárást jelent, ha egy – két résztvevőjét bizonyos csatlós orszogákba teleportálják), Afganisztában is ropognak még a fegyverek és Izrael se arról kerül a világsajtó címlapjaira, hogy kivonul Gázából.
Na de kéremszépem, újraindult a békefolyamat. Műkődnek együtt serényen (M 16-osokkal az oldalukban) a világ államai és közeleg a paradicsom, hát nem ezen kéne örülni? Nem tudom, észrevették, Usrael jelenlegi látható helytartója csupa feltételes cselekedetért kapta a plecsnit. Ösztönzött valamit, beindított egy másikat (persze, szigorúan Irgun leszármazott tanácsadója figyelő szemei alatt), de hát ez olyasmi mint a meteorológia: vagy bejön, vagy nem. (Bár azért lehet némivel pontosabb az utóbbinál: az néha bejön).
De most lesz egy új plecsnis, akihez még jobban kell dörgölőzni, ellenkező esetben olyan béke kerekedik reánk, hogy attól Isten óvjon. Hm. Lehet mégis tudnak valamit abban az elfuserált lelkű országban. Mármint a tanácsadók, persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése