KI ES EZ A RADAGAS?
1. Rejtélyes figura. Állítólag egyike azon öt istarnak, akiket Eru küldött Középföldére, hogy segítsenek az embereknek Szauron árnyéka ellen. Túl sokat nem lehet tudni róla, mert elbűvölték Középfölde állatai, ezért hűtlen lett feladatához és a vadak közé költözött – kiválóan ismerte az állatok nyelvét. Neve Númenor ősi nyelvén „vadak barátját” jelent. (További információk Tolkien „Gyűrűk Ura” illetve „A Gyűrű keresése” krónikáiban olvashatók eme különc figuráról.)
2. Egy másik magyarázat szerint a nyugati szlávok egyik fő istene. Neve többféle formában maradt fenn: Radigast, Redigaszt, Reidegast, stb. Az erőt és a becsületet védi; kezében sarlót tart, (kalapácsot soha!) mellén bikafej található kitárt szárnyú hattyúval.
_____________________________________________________________
E’ VAGYOK ÉN!
Másképpen Panzergeneral. Vagy Fekete Herceg (Black Prince). Esetleg Sir Flamelord, illetve Metalwarrior – aki egyesek számára Grausam Géza néven ismert. Hogy miért ilyen sok? Mivel az istarok (akiket egyesek felelőtlenül csak mágusnak neveznek) közel állnak az istenekhez, ezért valódi nevük rejtve kell maradjon a be nem avatottak előtt, hisz rettenetesen nagy a megnevezés hatalma. Amúgy mostani életem 1973 június 11-én kezdődött egy hideg nyári napon. Nevezetes esztendő volt, mivel pár hónap után (pontosabban szeptember 2-án) egykori krónikásom, Tolkien eltávozott az élők sorából. Minden bizonnyal Eru hívta magához, hogy számadást tegyen földi dolgairól.
Az azóta eltelt idő alatt voltam óvodás, iskolás, egyetemista, botcsinálta fűzfapoéta, jelenleg meg tanárként tevékenykedek igazi arcom és származásom álcázásából kifolyólag.
Mostanság II-ik világháborús könyveket bújok, mivel elegem van abból az agymosásból, melyet balliberális homonkuluszok töltögettek fejembe az elmúlt 28 év alatt. Kíváncsi vagyok az igazi teuton hősökre, Guderianra, Rommelre, Sepp Dietrichre és társaira. Valószínűleg ez is megmagyarázza, hogy kedvenc állataim (lásd ott) miért a királyi vadak.
Ami egyéb viselt dolgaimat illeti, hozzátartozik még az újságírás, illetve jelenleg egy prózakötet kiadása. Miért es ne? Verseskötetek már voltak, a líra után most illendő megpróbálkozni az egypercesekkel is.
KEDVENC ÁLLATAIM
A Párduc
Csodálatosan elegáns ragadozó. Színe fekete is lehet, mint a panzer – lovagok egyenruhája. A Párduc 75 mm-es lövegével és 85 mm-es páncélzatával méltó ellenfele volt a szövetséges tankoknak. Sajnos, mikor 1943-ban Kurszkban bevetették, számos technikai hibával rendelkezett. Ám ezeket később kijavították és az ellenség megismerte Thor pörölyét valamint Barkmann haragját...
A Tigris
A harckocsilegenda. Tüze (88 mm-es löveg) majdnem mindent megsemmisített, páncélzata (100 mm) szinte sebezhetetlené tette. Az ellenfelek babonásan rettegték, egy ilyen tank elejtése legalább olyan dicsőség volt, mint egykor a névadó nemes vadé. Minden idők igazoltan legnagyobb páncélos ásza, Michael Wittman (a Leibstandarte SS Adolf Hitler századosa) is Tigris harckocsival aratta győzelmeit (138 harckocsit és 132 ágyút lőtt ki ez a nemes lovag!). Kár, hogy olyan kevés volt belőlük (úgy a Tigrisből, mint Wittmanból).
A Királytigris
Csak meghatódással illik rá emlékezni. A Párduc és a Tigris legjobb tulajdonságait egyesítette. (88 mm löveg, 150 mm páncélzat). Azonban túl későn jelent meg a frontokon (1944 nyarán) és szereplését sem kísérte szerencse: üzemanyaghiány miatt nem tudta érvényesíteni fölényét, a magyarországi fronton pedig elsüllyedt a Sárrét mocsaraiban. Sic transit gloria mundi...
IDŐTÖLTÉS
Általában barlangomban rejtőzködöm, mely Csíkszereda Szív nevű utcájának ¾ száma alatt található. Ilyenkor fekete és arany sárkányok vigyázzák nyugalmamat és ezerszeres jaj a halandónak, ki ilyenkor megzavar! Eközben én könyveket lapozgatok, muzsikát hallgatok, esetleg irodalom csinálásával áltatom önmagam. Máskor a Tilos nevű orákulumban múlatom napjaim velem hasonszőrű elvetélt filozófusok és próféták társaságában, miközben jóféle csíki seritalt teszek gyenge fejembe bele.
Néha – néha asszonynépek hajkurászását is megpróbálom. Ám mivel ez nem lovagi tett (és sikertelen is mellesleg), borítsa jótékony homály eme dolgot. Aztán olykor vitázom és gúnyos mosolyt festek bajuszom felé, ha a halandók el – elesnek a szofizmákkal megtűzdelt területen. Még jobban esik, ha egy – egy, magát ártatlannak való egyed megőszülve és remegve rohan el asztalomtól. Ilyenkor mindig egy lélekkel több van tarsolyomban.
Mint istar, kötelességem volt kipróbálni a modern technika agyalágyúlt vívmányát, a chat-et, méghozzá közülük is azt, mely a legcsalárdabb volt; az Erdély szobát. Vallom, hogy összes tévedéseim közül ez volt a legnagyobb és a legédesebb is. Magukat csodálatosnak hazudó emberekkel futottam össze, ám kevés kivételtől eltekintve csupán porhüvelyekkel találkoztam, kiknek billentyűnyomogatáson kívül egyéb mondanivalójuk vajmi kevés vagyon. Persze, jó oldalai is voltak eme dolognak, hisz az a kevés igaz ember, kivel összefutottam megérte a sok ocsút, melyeket ki kellett rostálnom virtuális világomból. Ám a billentyűromboló idő elmúlt vala és vele mindaz, melyet levetettem magamról és „Most könyvek, nyelvek csendjében élek”
Ennyi nagyjából időtöltéseimnek a krónikája. Nincsenek királyi tettek és lobogók bennük. S épp ezért szépek.
1. Rejtélyes figura. Állítólag egyike azon öt istarnak, akiket Eru küldött Középföldére, hogy segítsenek az embereknek Szauron árnyéka ellen. Túl sokat nem lehet tudni róla, mert elbűvölték Középfölde állatai, ezért hűtlen lett feladatához és a vadak közé költözött – kiválóan ismerte az állatok nyelvét. Neve Númenor ősi nyelvén „vadak barátját” jelent. (További információk Tolkien „Gyűrűk Ura” illetve „A Gyűrű keresése” krónikáiban olvashatók eme különc figuráról.)
2. Egy másik magyarázat szerint a nyugati szlávok egyik fő istene. Neve többféle formában maradt fenn: Radigast, Redigaszt, Reidegast, stb. Az erőt és a becsületet védi; kezében sarlót tart, (kalapácsot soha!) mellén bikafej található kitárt szárnyú hattyúval.
_____________________________________________________________
E’ VAGYOK ÉN!
Másképpen Panzergeneral. Vagy Fekete Herceg (Black Prince). Esetleg Sir Flamelord, illetve Metalwarrior – aki egyesek számára Grausam Géza néven ismert. Hogy miért ilyen sok? Mivel az istarok (akiket egyesek felelőtlenül csak mágusnak neveznek) közel állnak az istenekhez, ezért valódi nevük rejtve kell maradjon a be nem avatottak előtt, hisz rettenetesen nagy a megnevezés hatalma. Amúgy mostani életem 1973 június 11-én kezdődött egy hideg nyári napon. Nevezetes esztendő volt, mivel pár hónap után (pontosabban szeptember 2-án) egykori krónikásom, Tolkien eltávozott az élők sorából. Minden bizonnyal Eru hívta magához, hogy számadást tegyen földi dolgairól.
Az azóta eltelt idő alatt voltam óvodás, iskolás, egyetemista, botcsinálta fűzfapoéta, jelenleg meg tanárként tevékenykedek igazi arcom és származásom álcázásából kifolyólag.
Mostanság II-ik világháborús könyveket bújok, mivel elegem van abból az agymosásból, melyet balliberális homonkuluszok töltögettek fejembe az elmúlt 28 év alatt. Kíváncsi vagyok az igazi teuton hősökre, Guderianra, Rommelre, Sepp Dietrichre és társaira. Valószínűleg ez is megmagyarázza, hogy kedvenc állataim (lásd ott) miért a királyi vadak.
Ami egyéb viselt dolgaimat illeti, hozzátartozik még az újságírás, illetve jelenleg egy prózakötet kiadása. Miért es ne? Verseskötetek már voltak, a líra után most illendő megpróbálkozni az egypercesekkel is.
KEDVENC ÁLLATAIM
A Párduc
Csodálatosan elegáns ragadozó. Színe fekete is lehet, mint a panzer – lovagok egyenruhája. A Párduc 75 mm-es lövegével és 85 mm-es páncélzatával méltó ellenfele volt a szövetséges tankoknak. Sajnos, mikor 1943-ban Kurszkban bevetették, számos technikai hibával rendelkezett. Ám ezeket később kijavították és az ellenség megismerte Thor pörölyét valamint Barkmann haragját...
A Tigris
A harckocsilegenda. Tüze (88 mm-es löveg) majdnem mindent megsemmisített, páncélzata (100 mm) szinte sebezhetetlené tette. Az ellenfelek babonásan rettegték, egy ilyen tank elejtése legalább olyan dicsőség volt, mint egykor a névadó nemes vadé. Minden idők igazoltan legnagyobb páncélos ásza, Michael Wittman (a Leibstandarte SS Adolf Hitler századosa) is Tigris harckocsival aratta győzelmeit (138 harckocsit és 132 ágyút lőtt ki ez a nemes lovag!). Kár, hogy olyan kevés volt belőlük (úgy a Tigrisből, mint Wittmanból).
A Királytigris
Csak meghatódással illik rá emlékezni. A Párduc és a Tigris legjobb tulajdonságait egyesítette. (88 mm löveg, 150 mm páncélzat). Azonban túl későn jelent meg a frontokon (1944 nyarán) és szereplését sem kísérte szerencse: üzemanyaghiány miatt nem tudta érvényesíteni fölényét, a magyarországi fronton pedig elsüllyedt a Sárrét mocsaraiban. Sic transit gloria mundi...
IDŐTÖLTÉS
Általában barlangomban rejtőzködöm, mely Csíkszereda Szív nevű utcájának ¾ száma alatt található. Ilyenkor fekete és arany sárkányok vigyázzák nyugalmamat és ezerszeres jaj a halandónak, ki ilyenkor megzavar! Eközben én könyveket lapozgatok, muzsikát hallgatok, esetleg irodalom csinálásával áltatom önmagam. Máskor a Tilos nevű orákulumban múlatom napjaim velem hasonszőrű elvetélt filozófusok és próféták társaságában, miközben jóféle csíki seritalt teszek gyenge fejembe bele.
Néha – néha asszonynépek hajkurászását is megpróbálom. Ám mivel ez nem lovagi tett (és sikertelen is mellesleg), borítsa jótékony homály eme dolgot. Aztán olykor vitázom és gúnyos mosolyt festek bajuszom felé, ha a halandók el – elesnek a szofizmákkal megtűzdelt területen. Még jobban esik, ha egy – egy, magát ártatlannak való egyed megőszülve és remegve rohan el asztalomtól. Ilyenkor mindig egy lélekkel több van tarsolyomban.
Mint istar, kötelességem volt kipróbálni a modern technika agyalágyúlt vívmányát, a chat-et, méghozzá közülük is azt, mely a legcsalárdabb volt; az Erdély szobát. Vallom, hogy összes tévedéseim közül ez volt a legnagyobb és a legédesebb is. Magukat csodálatosnak hazudó emberekkel futottam össze, ám kevés kivételtől eltekintve csupán porhüvelyekkel találkoztam, kiknek billentyűnyomogatáson kívül egyéb mondanivalójuk vajmi kevés vagyon. Persze, jó oldalai is voltak eme dolognak, hisz az a kevés igaz ember, kivel összefutottam megérte a sok ocsút, melyeket ki kellett rostálnom virtuális világomból. Ám a billentyűromboló idő elmúlt vala és vele mindaz, melyet levetettem magamról és „Most könyvek, nyelvek csendjében élek”
Ennyi nagyjából időtöltéseimnek a krónikája. Nincsenek királyi tettek és lobogók bennük. S épp ezért szépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése